Talán többen is emlékeznek még rá, hogy április közepén befogadtunk egy cicacsaládot, Emmát és öt kölykét.

Emma mama nagyon sovány volt, nagyon ment a hasa és szinte alig volt szőre.

A kicsik szintén soványak voltak, puffadt pocikkal, laza széklettel és váladékozó szemecskékkel.

 

Ezt követően heteken, hónapokon keresztül eleinte minden napos, később vissza-vissza térő vendégek voltunk az állatorvosnál, hol az egész cicacsaláddal, hol „csak” egyik, hol „csak” másik részükkel.

 

Kiderült, Emma ételallergiás, a száraz eledeleket egyáltalán nem bírja, nedves tápokból pedig csak néhány speciálisat.

 

A kicsik hol jobban voltak, hol rosszabbul. Hol felső-légúti tüneteik voltak, hol emésztőrendszeri. Hol antibiotikumokat kaptak, hol vitaminokkal próbáltuk felvenni a küzdelmet a problémákkal szemben.

 

Sorsuk változóan alakult.

2013. május 8-án 1 évesek lettünk. 

 

Sajnos nem ünnepelhetünk felhőtlenül, mert jelenleg (vagy mondhatnám, hogy ismételten? ) a csőd szélére vagyunk sodródva (meglehet, hogy "túlvállaltuk" magunkat az utóbbi időben, vagy csak nagyon összejöttek a "zűrös esetek").  

Persze tudtuk előre, hogy nem lesz könnyű. Többen mondták: az alapítványok élete „küzdelmes”.

Minden esetre örülünk, hogy „átvészeltük” életünk első évét! 

 

Volt ebben az egy évben sok minden...

2013.04.06.

 

Megcsörren a telefonom… az állatorvosi rendelőből hívnak… először megörülök, gondolom, mehetek Mázliért… aztán összeszorul a torkom, gyomrom, mert az orvos azt mondja, nem jó hírekkel keres… Mázli meghalt. L L L

 

Mázli cicánk április 2-án, kedden este szerencsésen áttesett a műtéten

- vélhetően élete legnagyobb, leghosszabb és legmegterhelőbb műtétjén.

Örömmel tudatjuk, hogy Teo cica mindkét hátsó lábát is szépen használja már! 

Kérjük, aki tud, segítsen nekünk (akár csak egy facebook-os megosztással) Mázli cica megmentésében!

(A részletekért kattints a "Bővebben" gombra!)