Alapítványunk macskák mentésével foglalkozik, melyet több féle formában igyekszünk megvalósítani:

Elsősorban gazdátlan, gazdáik által „megunt”, vagy nem-kívánt szaporulatként született macskákat fogadunk be és adunk gazdihoz (illetve új gazdihoz). Menhelyünk sajnos még nincsen, ezért egyenlőre korlátozott számban, szabad ideiglenes befogadóink függvényében tudunk cicákat fogadni.

Amennyiben valaki cicát szeretne leadni, de éppen nincs szabad kapacitásunk, úgy egyéb, alternatív megoldásokkal igyekszünk segíteni (amennyiben pl. a megtaláló átmenetileg el tudja szállásolni a cicát, úgy kérelem és megállapodás alapján kennelt/almot/élelmet, stb. biztosítunk, valamint a cicát várólistára vesszük és hirdetjük).

Ezen kívül támogatunk macskát/macskákat mentő magánszemélyeket és támogatjuk gazdátlanul élő macska vagy macskakolónia befogásos-visszatelepítéses módszerrel történő ivartalanítását.

Utóbbiak esetén sajnos jelenleg (kellő szabadidő és kellő számú önkéntes hiányában) a befogásokat, szállításokat, stb. nem tudjuk vállalni (ezen feladatok elvégzése a kérelmezőkre hárul), viszont térítés mentesen biztosítunk a projekthez felszereléseket (hordozó boxokat, lábadoztató kenneleket, szükség esetén élvefogó csapdát, stb.), az éppen aktuális anyagi kereteinkhez igazítva vállaljuk a műtétek árának részbeni vagy teljes megfizetését (az általunk kijelölt rendelőben), segítünk tanácsokkal és szabad férőhely esetén a lábadoztatásban.

Amennyiben valaki lakókörnyezetében, vagy munkahelyén ismer olyan gazdátlan macskát vagy kolóniát, mely időről időre tovább szaporodik, s szeretne ezen változtatni, s hajlandó is ezért lépéseket tenni, úgy kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot! Köszönjük – a cicák nevében is!

Fentieken túl fontos célunk az állatok védelmének, a velük való kíméletes bánásmódnak és a felelős állattartásnak a népszerűsítése (kiemelten hangsúlyozva az ivartalanítás fontosságát).

Távlati terveink között szerepel egy macskamenhely létrehozása, ahol előírás szerinti körülmények között, biztosítva a megfelelő higiéniát és ellátást, szeretnénk nagyobb számban és még eredményesebben menteni a cicákat.

 Mimóza alias Mimi egy volt a mentett cicáink közül. Olyan volt, mint a többiek: aranyos, kedves, „cicás” - mégis különleges volt számomra, mindazért, amit adott nekem.

 Sokat tanultam tőle arról, hogyan kell csendben tűrni a fájdalmakat, kitartással szembe szállni betegségekkel, melyeket még csak nem is ismerünk, és hogyan kell eközben minden rezdülésünkkel mutatni, hogy mi igen is élni és az életünkért küzdeni akarunk. Mindig is tiszteltem az élet minden formáját, de az én kis Mimózám még jobban megerősítette bennem az élet értékébe vetett hitet. Így amikor meg kellett tőle válnom, nem volt kérdés: ha egy napon sikerül létrehoznunk egy cicamentő alapítványt, az Ő nevét fogja viselni. 

 Mimit 2009 augusztusában, kb. 4 hetes korában tette utcára valaki a munkahelyemnél, egy kartondobozban… Nagyon pici volt és rendkívül sovány. A csontjai majd kiszúrták a bőrét, a pocakja viszont rettenetesen puffadt volt és nagyon ment a hasa. Magunkhoz vettük őt, hogy segíteni próbáljunk rajta: kezeltessük, majd jó gazdit keressünk számára. Több mint egy évet töltött velünk… és mennyi minden belefért ebbe az időbe! Mennyi jó szó és simogatás, aggódás...

 Az orvosok lelkiismeretesen és kitartóan próbálták kideríteni, mi lehet Mimi baja. Végigjártunk minden lépcsőfokot, az átlagos parazitás és bakteriális fertőzésektől a gombán keresztül a vírusos és szervi problémákig. 2010 tavaszára már minden korábban félretett fillérem elment speciális tápokra, roboráló szerekre, vizsgálatokra (pedig az állatorvosok -látva kálváriánkat- kedvező árakat szabtak), Mimi állapota azonban nem sokat javult. Gyakorlatilag nem volt bélflórája, sejt szinten folyton éhezett, mert a tápanyagok nem tudtak felszívódni nála (minden csak „átment” rajta). 10 hónapos kora ellenére a súlya még nem érte el a 2 kilót és még nem vált ivaréretté… viszont betegen is vidám volt, játékos és okos cica, aki kitartóan küzdött az életéért, így aztán mi sem akartuk feladni. Segítséget kértünk az interneten – és nagyon sokan nyújtottak segítő kezet. Ki almot adott (Mimi állandó hasmenése miatt rengeteg alom fogyott), ki bevásárolt neki a gyógy-tápokból vagy a probiotikumokból (havonta kb. 15-20 ezer forint ment el ezekre), ki pénzt küldött a soron következő vizsgálatokra. Fantasztikus érzés volt, hogy ezért a beteg, mégis energikus kis csodalényért ennyi ember megmozdult, s így időt és ezzel együtt reményt nyertünk. Az újabb vizsgálatok révén kiderült, hogy Mimi autoimmun beteg, és bár ezt követően több hónapon át próbáltuk szteroidokkal stabilizálni az állapotát, sajnos nem jártunk sikerrel. Végül feladtuk…

 

2010. szeptember 17-én az egész napomat Vele töltöttem. Ő hol játszott, miközben én néztem őt, hol megpihent mellettem és csak csendben élveztük egymás társaságát, este megkapta élete legfinomabb, normál cicahamikból álló vacsoráját, aztán pedig búcsút vettünk egymástól… Mimóza örökre elaludt. Életem egyik legnehezebb döntése volt, melyet végül azért hoztam meg így, mert azt gondoltam, a legtöbb, amit tehettünk érte, hogy megkíméltük a további, akár évekig elhúzódó szenvedésektől. Mind a mai napig görcsösen összeszorul a szívem, ha Rá gondolok, mégis hálás vagyok a sorsnak, hogy a gondjainkra bízta őt. Egy év együttlét, ragaszkodás, törődés… Hány új élet született eközben - és hány élet múlt el… A tőle kapott szeretet örökké gazdagítani fogja az emlékeinket és a lelkünket.

 

L-Nagy Ági

Kedves érdeklődő!

Ha szeretnéd megismerni alapítványunk létrejöttét, tevékenységeit, céljait, válassz az almenükből!

Itt tekintheted meg továbbá hivatalos dokumentumainkat is (Alapító Okirat, határozatok).

 

Egyesek szerint az állatok mentése hobby.
 
 Szerintünk ennél sokkal többről van szó: életforma.
 
Egyesek szerint, az állatok mentése tehervállalás.
 
 Szerintünk sokkal inkább adomány:
 
valami, amit szívvel és lélekkel tudunk csinálni,
 
valami, ami elengedhetetlenül hozzá tartozik az életünkhöz, hétköznapjainkhoz és ünnepeinkhez egyaránt,
 
valami, ami ebben a változó világban számunkra mindig változatlan és állandó.
 
 Gyerekkorunk óta rajongunk az állatokért. Mindegy, hogy kutya, macska vagy kisegér, és mindegy, hogy szép vagy csúnyácska, hogy kedves vagy visszahúzódó. Szeretettel és csodálattal tekintünk mindegyikükre - és lenyűgöz minket a bennük rejlő csoda: az élet.
 
 Legyen bár egy állat egészséges vagy sérült, közvetlen vagy tartózkodó, mindegyikük hordoz magában értékeket és mindegyiküktől tanulhatunk az élet valamely fontos dolgáról: kitartásról, ragaszkodásról, szeretetről…
 
 Szívünk szerint minden rászoruló állatot felkarolnánk és minden általunk felkarolt állatot örökre magunk mellett tartanánk, de tudjuk, hogy sokkal többet tehetünk értük, és sokkal többnek segíthetünk, ha csak átmenetileg osztjuk meg velük az otthonunkat, és amint készen állnak rá, végleges gazdit keresünk számukra.
 
 A gazdi-kereső netes hirdetések által és az ismerősökön keresztül mintegy szájhagyomány útján terjedt el rólunk a hír, hogy cicákat mentünk. Egyre több lett a hozzánk beérkező segítségkérés mivel azonban saját kereteink igen csak végesek, már nem tudtuk tartani az iramot.
 
 2011-ben kezdett megfogalmazódni bennünk a gondolat, hogy hivatalos formát kellene öltenünk és Alapítványként működnünk tovább, hogy védenceink javára fordíthassuk az ezzel járó előnyöket.
 
 Sokak erkölcsi és fizikai támogatásával, sok utánajárás és ügyintézés eredményeként végül 2012.03.02-án bejegyzésre kerültünk, mint Mimóza Macskamentő Közhasznú Alapítvány (2012.03.23-án jogerőre emelkedtünk és 2012.05.08-án megkezdhettük működésünket).
 
 Készen álltak (és állnak mindig) a közeli és távolabbi terveink, és idővel kerültek segítőink és támogatóink is - akiknek mérhetetlenül hálásak vagyunk, mert nélkülük nem sikerült volna megállni a lábunkon, nem tudnánk növekedni, s eredményesen működni.
 
 Minden jellegű segítséget köszönettel és hálával fogadunk. Bármilyen, akár jelképes összegű anyagi támogatást is nagyra becsülünk, 2015-től gyűjthetjük az SzJA 1%-okat, és természetesen örömmel fogadunk tárgyi adományokat is, illetve a segítő munkát (pl. ideiglenes befogadást, mivel menhelyünk sajnos egyelőre még nincs).
 
 Sokan szívesen felkarolnának egy-egy állatot, csak - érthető módon - egyedül nem mernek belevágni. Mások örömmel vállalnának kisebb-nagyobb szerepet az állatok mentésében, segítésében, csak nem tudják, hogyan is kezdjenek hozzá.
 
 Mi szívesen mutatunk alternatívákat, adunk ötleteket, melyeket velünk karöltve meg is lehet valósítani és így bárki lehetőségeihez mérten részt vehet e küldetésben.
 
 Az állatok mentése és szeretete gazdagabbá teheti bárkinek a lelkét. Szívből ajánljuk mindenkinek, aki kedvet érez hozzá, és aki megteheti.
 
 Néha ugyan sírunk, azokért, akiket minden igyekezetünk ellenére nem tudunk megmenteni. Néha elfáradunk és elkeseredünk, de megrázzuk magunkat és megyünk tovább az általunk választott úton, azokért a pillanatokért, amikor láthatjuk, hogyan válik jobbá a kezünk nyomán egy-egy állat élete. Melegséggel töltenek el minket az élménybeszámolók és fotók, amiket az új gazdiktól kapunk közös kis kedvenceinkről.
 
 Szeretjük, amit csinálunk és hiszünk abban, hogy mindez értéket is képvisel, s ez jelenti a garanciát arra, hogy a korábbiakhoz hasonlóan töretlen energiával és tisztességgel fogunk dolgozni azért, hogy minél több macskát juttassunk szerető gazdihoz, biztonságos, végleges otthonhoz.
 
Hogy hogyan csatlakozhatsz hozzánk, vagy hogyan segítheted munkánkat, lásd az alábbi linkeken: